Fekete eső
2007.07.21. 03:13
esett az eső, mikor utoljára láttalak, szaladtam a szélben, magam mögött nem vártalak, nem búcsúztam méltón, nem szorítottam meg a kezed, de ma már tudom mit ért az az áldott erezet. Ott hagytam lábnyomom a jól kijárt úton, szembejött a varásnapi lány, vízcsepp csattant a kúton, bőröd illatát még számban éreztem, boldog voltam és utánad éheztem. Illatod még mindig itt hever a párnán, arcodat mindenhol bárcsak ne látnám, mindenben ott vagy, léted a mérgem ottvagy a vizen, a napban, az égen. Bárcsak ne búcsúztam volna olyan hidegen, akkor talán nem lennél most ilyen idegen, az a szó, mit szív el nem remeghet halkan, ott ül még az ajkadon és üvölt, hogy jobban halljam. Hallom mindenhol, merre járok mindenhol annyian vannak, de rád sehol nem találok, fagyott minden mondat, szó is üresen cseng, csak neved hallom, sírva űzöm, de tovább nem megy. Csak szólj hozzám újra, üvölts rám, gyűlölj, törd meg a csendet, szavaiddal bűvölj, szúrj kést a szívembe, hogy ennyire ne fájjon, szenvedek, látod, előtted, én a te párod. Légy újra a kéz kezemben, légy újra a dal fülemben, légy újra a láng szememben, itt a helyed a szívemben. Ne mozdulj, fáj ha lélegzel. És ahogy most felém jössz, újra olyan, igazán olyan érzés, mintha ismernélek valahonnan. Megbénítassz, annyira szeretlek..
|